Cuki:
Pici erdőben pici nyuszi,
Pici szádra pici puszi!
Egy a bűnöm,
Nem nagy vétek,
Két szó az egész:
SZERETLEK TÉGED!
Kedvesemhez!
Csillogó szemed, ha látom
Tudom, valóság ez nem álom.
Te vagy nekem a mindenem,
Mert Te vagy nekem a kedvesem.
Hûség...
Mint a lepke szálldos,
virágról virágra,
Én már nem röpködök,
sárgáról lilára.
Legbecsesebb rózsaszál,
Te lészel számomra,
Téged látlak nappal,
Velem vagy álmomba!
Más is lehet csodás,
Más is lehet becses,
Tündöklõ és vonzó,
lenyûgözõ kecses.
Szívének zenéje,
zenghet, zúghat nekem,
Meginogni nem fogok,
Megmaradok Neked!
Az iskola padban!
Itt ülök e négy fal között,
és a fejembe sok tudás költözött.
Olyan,mintha iskolában lennék,
és sok betűt,s számot ennék.
Kezemben toll,vállamon fegyver,
a tudásom sok és több már nem kell!
Látom,amint e négy fal között,
mindenki figyeli,a nagy főnököt.
Tekintetük olyan,mintha érdekelne,
de ez csak a látszat,az át verés lényege!
Ez az egész dolog senkit sem érdekel,
csak azért vagyunk itt,mert ezt kell.
Tanulni kell itt éjel s nappal,
de nem vagyok barátságban,az iskola paddal.
Szeretném most már végre azt elérni,
hogy az oktatóm legyen,egy szép tanítónéni!
De sebaj,ha ez nem is lehetséges,
azért az oktatónk is elég tehetséges!
Jó fej csávó,mert dől belőle a hülyeség,
ez az agynak,elég sok eleség.
Ilyen sok hülyeséget,hamar tanul az ember,
de az okosságból,ennél több már nem kell!
Habár muszály,mert fogdát adnak érte,
azért a sok hülyeségért, már megérte.
~ csak száguldok szimplán, most nem érdekel semmi, ez az az érzés, amit nem tudsz tönkre tenni!
Inkább utáljanak azért aki vagyok,minthogy szeressenek azért aki nem!
A boldog ság olyan mint a levegő......csak a hiánya tűnik fel.
Ezeket én írtam:
Atánc az életem,
A tánc a mindenem
Mit csinálnék,
ha nem lenne árnyék,
Amit nézek,
mikor hova lépek.
Csillagok az égen,
Repülök az éjben.
Leszedném az egyiket,
De nem tudom, hogy melyiket.
Pirosak, sárgák, kékek,
Minden színben égnek.
Felébredek reggel van,
Repültem álmomban!
A szí, a lélek
Ne fájjon kérlek,
Ha elmész mellettem,
Meghasad a szívem!
Hova mész? Mit csinálsz?
Engem meg sem vársz?
Kalickába zártak,
Nekilöktek a rácsnak.
Fáj, fáj, nagyon fáj!
Elfutottál, s itt hagytál!
Malac malac,
Merre szaladsz?
Egyél sokat,
attól lesz hasad,
Zümmögnek a legyek,
a farkaddal legyetgeted,
Pofon, pofon,
A légy már a túloldalon!
Nyílik a rózsa,
leszakítja Róza.
Hajába tűzi,
magát a hegyre felkűzdi.
Hegytetején fúj a szél,
Róza érzi itt a vég!
Megcsúszik a lába,
Bele üti térdét a hegy oldalába.
Szegény kicsi Róza,
Itt lett a sírja.
Alszik már örökké,
A szél kezei lelökték.
Cica-mica
hív a mama!
Gyere gyorsan,
tej vár a tálba.
Lefety-lefety,
bajszocskám fehérlett,
Beletörlöm a mamámba,
fekete-fehér bundájába!